Álmok, célok, fejlődés

Álmok, célok, fejlődés

Nagyon egyszerű és mégis nagyon találó mondással találkoztam a neten nemrég. Egy Zónázóm osztotta meg. A lényege ez volt: „aki depressziós, az a múltban él, aki stresszes, az a jövőben, és aki nyugodt, az a jelenben”. Ebben az egyetlen kis mondatban ott van minden igazság. Benne van a lényeg! És ez a mondat szépen elindított bennem egy gondolatmenetet. Kérdések sorát valójában. Hogy a múltbéli kudarcok élménye és a jövőtől való félelem, vajon hány sikerélménytől foszt meg minket, hány tettet/cselekvést akadályoz meg, micsoda vágyakat folyt el, hányféle fantasztikus ötletet, tervet, célt épít le… És miért? Mert a fókusz nem a jelenben van. Kipattan a fejedből egy eredeti ötlet, ami, ha ott van mögötte a bátor, cselekvő személyiség, megvalósul és siker lesz. Nagy valószínűséggel. De amint elindulsz a múltba, hogy megmártózz egy-egy kudarcélményben, máris lebeszélted magad. Mert félsz, hogy újra bekövetkezik, hogy újra át kell élned. Vagy éppen a jövőbe tekintesz ki, de nem a pozitív, lehetőségekkel kecsegtető, hanem a bizonytalanságokkal teli jövőbe, hogy számba vedd az esetleges problémákat, akadályokat, bukási lehetőségeket. Mert „mi lesz akkor, ha?” És emiatt a „ha” miatt inkább bele sem vágsz. Megnyugtatóbb a „biztos rossz/közepes”, mint a „fantasztikus lehetősége”. És ha eldobod a lehetőséget, ha nem ragadod meg, ha nem vágsz bele, akkor a „fantasztikus”-t is eldobod. Ez ráhúzható az élet minden területére. A fitness céljaidra is. Hú, ha tudnád, hány Zónázótól hallottam már olyat, hogy „én már csak ilyen alkat vagyok, az anyámnak is széles a csípője” vagy „egyszer már sikerült lefogynom, de utána duplán szedtem vissza”, vagy „tavaly leadtam 10 kilót, de akkor meg lapos lett a fenekem”. Ezek a mondatok mindig úgy kezdődnek, hogy „szeretnék lefogyni, de…”. És a mondat második felével máris törlöd az elsőt. Máris megmagyarázod magadnak, hogy miért nem fog sikerülni, vagy miért lenne jó, ha nem sikerülne. Ugye nem gondolod komolyan egy percig is, hogy ezek után, ilyen hozzáállással bármi esély is van rá, hogy sikerüljön?!

És akkor hogyan is kellene megfogalmazni a vágyainkat, céljainkat? Pozitív felhanggal legfőképp. „Most mindent megteszek azért, hogy tartós legyen a fogyásom”, „Az idén arra is figyelek, hogy a szálkásítás mellett, a popsimat súlyzós edzéssel kerekítsem”, „Igenis kihozom a maximumot a genetikámból, a testi adottságaimból”. Viszont ehhez egy kicsit a gondolkodásmódodat is át kell alakítani. Hiszen a szavaknak nincs tartalma, ha nincs mögöttük meggyőződés, hit. Lehetnének viszont a pozitív megfogalmazás és az önmagadról való pozitív véleményalkotás az első lépések a sikereid felé.

eniko3
Visszatérve az eredeti gondolatmenethez… az ember nyilván nem tudja kikerülni a múltjából feltörő emlékeket, képeket, érzéseket. És ha ezek megerősítést, jó érzést hordoznak (pl. ha motivál egy
régebbi, formásabb, szebb testképed), akkor nincs is ezzel baj. Ha viszont nem jó irányba visznek, akkor engedd, hogy gyorsan átfolyjanak rajtad, majd koncentrálj a jelenre vagy vizualizálj egy pozitív jövőképet. Tudom, csak pozitív dolgokról „illene” most írnom a 2016-os év utolsó napjaiban, de olyan sok emberben él indokolatlanul a pesszimizmus, a negativitás és félelem, hogy úgy érzem, ez most kijózanítóbb lehet. Ha magadra ismersz egy picit is, akkor már tudod, hogy nem te vagy a rossz, csak a gondolkodásmódod. TE képes vagy elérni nagy dolgokat, ha hiszel magadban és cselekszel, csinálod a dolgaidat lépésről-lépésre! Hosszú Katinka könyveit olvastam utoljára és olyan sok minden megfogott bennük. Egyrészt imádom Katinkát azért, amiért olyan őszinte és emberi. A zsenialitását erősíti az a nemes egyszerűség, ahogy az élet dolgait megfogalmazza. Barátői stílusban vet papírra olyan mély igazságokat, sallang és közhelymentesen, hogy leesek a székről. Egyszerűen imádom ezt a nőt! Akármit sportolsz is, találsz benne motivációt, követendő példát. Katinka egyik nagy leckéje – amit ő is nehezen tanult meg, de igyekezett, gyakorolta és végül magáévá tette, hagyta beépülni -, hogy az ember életében a bukás, a kudarc elkerülhetetlen. És szinte annyira épít, mint amennyire a siker. (Nyilván, kell, hogy legyen egy jó arány… a siker javára lehetőleg! 😉 ) Katinka nem is úgy hívja, hogy veszít. Ő egy versenyen „vagy győz vagy tanul”. Ha nem szerez érmet, ha elmarad attól, amit várt magától, akkor az egy helyzet. Egy helyzet, amiből tanulhat, amit kielemezhet. Egy fejlődési pont. Milyen fantasztikus hozzáállás ez! A győztesek hozzáállása. Persze ez nem könnyű. Újra és újra visszaesik az ember, de ahogy az edzést vagy a matekot, úgy a helyes gondolkodásmódot, hozzáállást is lehet gyakorolni. És ha kitartóan gyakorlod, biztosan te kerülsz ki győztesként.

pentekeniko7
Fogalmazd meg a céljaidat 2017-re. Mindenképpen legyenek reális, megvalósítható céljaid, amelyekért tenni tudsz napról-napra. Amelynek megvalósulása rajtad múlik. Mert ha rajtad múlik,
akkor te odateszed magad és sikerülni fog! Tudom. Bízom benned! Aztán legyen egy „vezércsillagod”, egy fő eszméd, valami olyan nagy és merész dolog, ami mélyen ott mozog benned, amire nagyon vágysz, amire azt mondanád, hogy „ú, milyen jó is lenne, de azért én…” Az nem baj, ha tudod, hogy ez a vágy nem a realitás talaján mozog. Nem baj, ha nem fog teljesülni a szó szoros értelmében. De lehet a világképed, a fő mozgatórugód, ami meghatározza a döntéseidet, ami egy jó/jobb irányba terel téged. Mondok példát, jó? Mondjuk szociális munkás vagy és drogos srácokkal foglalkozol. A vezércsillagod lehet az, hogy „szaktudásommal, odaadásommal elérem, hogy azok a drogos kamaszok, akikkel én fogalkozom, soha nem esnek vissza és boldog, kiegyensúlyozott felnőttekké válnak”. Vagy „pedagógusként a botrányos oktatási rendszer dacára is szeretetteljes, nyugodt, nyitott, tudásra szomjazó gyerekeket nevelek” vagy
túlsúlyos, tesiből felmentett lányként „nem csak kihozom magamból a maximumot és fejlesztem a mozgásomat, testemet, de ezzel másoknak is irányt mutatva írok egy könyvet/csinálok
egy videoblogot/edző/life-coach leszek”. Ugye érted miről van szó? Valami, ami mélyen, a zsigereidben ott mozog. Hogy akár képes is lennél rá. Ha csak rajtad múlna… És a külső
körülményekkel nem foglalkozva, belevágsz és csinálod azt a részét, ami rajtad múlik. És az sem baj, ha a végső, magasztos célt nem éred el. Nem baj, ha nem sikerül az egész világot megmentened. De ha egy osztálynyi gyerek neked köszönheti, hogy nem darálta be az iskola, azzal már sokat tettél. Ha nem lesz belőled edző, de te kihoztad a testedből a legjobbat és megtanultad becsülni magad, már nyertél. Minden egyes ember, akinek valamivel segítesz, ezt a pozitívumot, jó érzést továbbadja a környezetének. A családja, a barátai, a munkatársai is profitálnak az ő boldogságából, sikereiből. És aki boldog, az nyitott arra, hogy adjon… így ez a pozitív környezet tovább bővül… És TE voltál a kiindulópont. Milyen jó ez, nem? Már azzal, hogy egy fejlődéssel teli úton vagy, rengeteget tettél magadért és a környezetedért. Lényegtelen, hogy az út hova vezet végül. Talán elágazik, talán új célok jönnek… A lényeg maga az út, mert az tart sokáig, azt keresztezik mások, azzal élsz együtt, az vagy TE. És nem a végcél, az az egyetlen „pont”.

Kedves Zónázóm! Végtelenül hálás vagyok a figyelmedért! Köszönöm az odaadásodat, a bizalmadat. Köszönöm, hogy folyamatosan motiválsz. Köszönöm, hogy segíted az utamat a vezércsillagom felé. Nagyon jó érzés, hogy érzem, „jó helyen vagyok”, hogy „jó irányba tartok”. Ehhez kellenek a belső igények, elhatározások, a magamba és az edzésembe vetett hit. A sok munka, a bátorság, hogy megvalósítsam az ötleteimet. Kell a kivételes emberekből álló csapatom. A támogató, szerető, mindent jelentő családom. De Te vagy az, Ti vagytok azok, akik mindennek teret adtok. Nektek, veletek csinálom mindezt. Ti vagytok az én ZONA világom. És akár sikerül megközelítenem a „vezércsillagom”, akár csak egy mindig előttem fénylő pont lesz… én már boldog vagyok és minden pillanatát élvezem a veletek való közös utazásnak. Azért ám, mi így együtt nagyon nagy dolgot vittünk/viszünk véghez. Átformáljuk a gondolkodásmódunkat, kinyílunk, fejlődünk. A ZONA által nem csak testileg, de mentálisan és lelkileg is. Szépen hámozzuk le a személyiségünkből (és a testünkről) azt, ami nem kell és haladunk az egyre jobb „én” felé.
És itt most meg is állok. Ez az én én fő kívánságom 2017-re.

Teljes szívből kívánom neked, hogy kerülj még közelebb a legbensőbb, „legjobb” önmagadhoz! Fejlődj testileg, lelkileg! Is-is, mert ez külön nem megy. Légy bátor! Merj nagyot álmodni! Légy aktív,
cselekedj! Haladj a célod felé napról-napra! A legjobbat érdemled. Gazdagodj örömteli élményekkel! Éld meg a kapcsolataidat 100%-ban! Tanulj valami újat, amitől több leszel! Tápláld magad értékes ételekkel és edzd a testedet örömmel és hatékonyan, úgy, hogy az fejlődni tudjon. Szárnyalj!!!

Previous post
Önbecsülés és fejlődés
Next post
ZONA edzés Fitbalance 2016 ősz

No Comment

Leave a reply

Back
SHARE

Álmok, célok, fejlődés

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás